

A Pagani Imola nevét az ikonikus Autodromo Internazionale Enzo e Dino Ferrari versenypályáról kapta, ahol fejlesztették és tökéletesítették. Ez az utcai használatra homologizált hypercar a Pagani Automobili versenypályás technológiájának egyik legextrémebb megjelenési formája.
Horacio Pagani szavaival: „Nem nevezhetjük elegáns autónak. Egy hatékony autót akartunk alkotni, és ez egy olyan konstrukcióhoz vezetett, amelyet számos aerodinamikai elem határoz meg.” Az Imola fejlesztésénél minden a teljesítmény szolgálatába állt.
A súlycsökkentés kiemelt szerepet kapott: a karbonból és titánból készült monocoque karosszéria mellett a Pagani egy új fényezési technológiát, az Acquarello Light rendszert is bevezette. Ennek segítségével a fényezés tömege mintegy 5 kilogrammal csökkenthető, miközben a szín mélysége és fényessége változatlan marad.
Az Imola rendkívül limitált szériában készült, és minden példányát már a bemutatás előtt értékesítették. A modell a Pagani történetének legszigorúbb tesztprogramján esett át: a szokásos validációs folyamaton túl több mint 16 000 kilométert teljesített versenytempóban versenypályán. Ez nagyjából háromszorosa a 24 Hours of Le Mans teljes versenytávjának, jól mutatva, milyen alapos fejlesztési munka áll a típus mögött.