

A Ferrari 312 F1 "kettős szárnyas" változata a Forma-1 egyik legextrémebb aerodinamikai kísérlete volt. Chris Amon 1969 elején, a modenai pályán tesztelte ezt a konfigurációt, mielőtt a szövetség (CSI) betiltotta volna a magasra szerelt, mozgatható szárnyakat.
Az autó nemcsak hátul, hanem az első kerekek felett is kapott egy magasra emelt, "emeletes" szárnyszerkezetet. A cél a leszorítóerő drasztikus növelése volt a lassabb kanyarokban. Természetesen voltak más autók is, amelyek két szárnnyal rendelkeztek, a betiltott szárnyak azonban nagyon magasra emelt, vékony tartópilléreken álló szárnyak voltak, amelyek nem bírták el, a 3,0 literes V12-es motorok 430-as lóerejét.
A teszteken látványos volt, éles versenyen ebben a formában soha nem indult. Az 1969-es Spanyol Nagydíjon történt súlyos szárnytörések után a magas szárnyakat azonnali hatállyal betiltották, és rögzített, alacsonyabb elemeket írtak elő.