A világ egyik legszebb autója végre modellautóként is megérkezett

Alfa Romeo 33 Stradale Prototype 1967 - Laudo Racing - 1:18 és 1:43

Van egy modellünk, amit sokáig csak nézegettünk a raktárban, mert nem akartuk elkapkodni a fotózást. Ez nem akármilyen darab: az Alfa Romeo 33 Stradale, 1967-ből. Talán a valaha volt legszebb autó. Most végre elkészült róla minden kép – és eljött az idő, hogy megmutassuk. Mert vannak modellek, amiket nem csak birtokolni jó… nézni is élmény.

Egy versenyautó gyönyörű álruhában

Ha rákeresel arra, hogy Alfa Romeo 33 Stradale, jó eséllyel a 2022-es, futurisztikus luxus-szuperautó ugrik fel elsőként. Igazi mestermunka – és persze az ára is olyan, amilyet elvárnánk: több millió euró körül mozog (már ha egyáltalán van pontos adat).

De ami szerintünk még különlegesebb, az az autó, ami ezt az új modellt inspirálta: az eredeti 33 Stradale 1967-ből. A világ egyik legszebb autója – ezt nem mi mondjuk, hanem rengeteg autórajongó és szaklap. De mi is pontosan így gondoljuk.

Ez volt az első közúti Alfa, ami egy versenyautóra épült: a Tipo 33 alapjaira. Mindössze 18 darabot gyártottak belőle, így ma már akár 25 millió eurót is elkérnek egy példányért – ha egyáltalán felbukkan valahol eladóként.

A formáját Franco Scaglione tervezte, aki nemcsak autótervező volt, hanem igazi szobrász. A célja nem egy „szép autó” volt – hanem egy mozdulatban megragadott sebesség. Nem CAD-programban dolgozott, hanem papíron, kézzel, ösztönből. És amit alkotott, az tényleg olyan, mintha a levegő formát öltött volna.

A technika sem maradt el a külső mögött: 2 literes V8-as motor, 230 lóerő, alig 4 méteres hossz, és kevesebb mint 1 méter magasság. Amikor először láttunk róla videót utcai környezetben, teljesen úgy tűnt, mintha csak egy játékautó lenne, annyira pici. A karosszéria könnyű, az utasokat plexibuborék veszi körül. Egyes részeknél már ultrakönnyű anyagokat használtak, a teljes tömeg nem érte el a 700 kg-ot sem, ez ma is lenyűgöző. 

Alfa Romeo 33 Stradale Prototype - igaz ez csak egy replika, de attól még ugyanolyan gyönyörű, mint az eredeti. Jól látszik mennyire alacsony is volt. (Forrás: Brian Snelson from Hockley, Essex, England)

És ott vannak a pillangóajtók – nem egyszerűen felfelé nyílnak, hanem felfelé és kifelé, különleges mozdulattal. Látványos, de nem puszta dizájnelem: ilyen alacsony autónál máshogy nem is lehetne beszállni.

A hangja? Nem autóhang. Inkább egy versenygép őszinte, nyers üvöltése. Sokakat inkább elriasztott, mint elcsábított, főleg az igencsak szűkös utastérben. De ezt a hangot nagyon-nagyon kevesen hallhatták.

Ma már legtöbb példánya múzeumban vagy magángyűjteményben pihen, pl. a Museo Alfa Romeo gyűjteményében, és látható egy példány a Museo Enzo Ferrari kiállításán is. Ezek az autók ma már nem közlekednek. Mozgó műtárgyak, történelmi emlékek, és egy korszak emblematikus darabjai.

A modell: ahogy mi láttuk, amikor először kézbe vettük

Van az a pillanat, amikor kinyitod a dobozt, és az első gondolatod csak annyi: „Aztamindenit!” A Laudo Racing 1:18-as Alfa Romeo 33 Stradale modellje pontosan ilyen. Már a színe is megállít, ez az igazi Alfa-piros, hibátlan lakkozással, aminek olyan mélysége van, mintha festékrétegek alatt is lenne még egy autó.

És aztán jön a forma. Egyetlen egyenes vonalat nem találsz rajta, minden ívelt, minden hajlik, minden csupa forma. A plexibuborékok miatt szinte teljesen belátni a belső térbe, ami gyönyörűen kidolgozott – csak hát, fotózni szinte lehetetlen. A plexi minden szögből tükröz, nincsen rajta egyetlen egyenes vonal sem, hajlanak, torzulnak, és pont ettől olyan, mint az eredeti: sejtelmes és szoborszerű.

Soha, egyetlen modellen sem láttunk még ilyen hatású plexikiképzést. Egyedül talán az apró, opálos foltoknál lehetne még finomítani, de őszintén szólva mire túlságosan belemélyednénk, már rég a hátsó íveket nézzük újra.

Nézzük először az 1:18-as verziót:

 

A modell műgyanta, nincs rajta nyitható elem, a kerekei is csak kis mértékben gurulnak, el pedig egyáltalán nem fordulnak, de itt nem is ez a lényeg. Ez nem az a fajta modell, amit gurítasz az asztalon. Ez áll, mint egy kis műtárgy, és gyönyörködtet. A felnik színe bronz vagy óarany, és őszintén szólva nekünk az ezüst jobban tetszett volna, de hát ez a prototípus verzió, és a Laudo Racing egy évvel korábban már kiadta az ezüst változatot. Így jártunk. Mondjuk, ha ez a legnagyobb hibája… akkor igazából minden rendben van.

A kocsi alján még ott a típusnév, a gyártó, és ami különösen jó érzés: a darabszám. Csak 999 darab készült ebből a változatból, és valahogy jó érzés látni, hogy ebből egy a miénk, a 292-es sorszámú.

A dobozolás is korrekt: hungarocell rögzítés, négy csavar, és egy igényes kartondoboz védi az egészet. Nem nehéz modell, de van tömege – pont annyi, hogy amikor kézbe veszed, azt érezd: itt most valami komoly dolog történik.

Fontos tudni, hogy ez a modell kétféle méretarányban is elérhető:
Az 1:18-as változat mellett létezik egy 1:43-as verzió is, amit szintén a Laudo Racing gyártott, ugyanolyan 999 példányos limitált szériában.

A kisebb modell persze nem tudja ugyanazt a belső kidolgozottságot, a műszerfal például jóval egyszerűbb. A matricázása eltér, a részletek is helyenként mások, és a kerekei egyáltalán nem gurulnak, ez tényleg egy „kirakós polcdarab”. De a forma ott is ugyanaz a mestermunka, csak kisebb léptékben. A különbségeket az okozza, hogy az 1:43-as méretarányú a múzeumi verziót jeleníti meg. Az 1:43-as változathoz egy nagyon szép vitrin is jár.

Képek az 1:43-as méretarányú modellről:

Zárásképp csak annyit…

Ez a modell tényleg megérdemli, hogy nézd, nézegesd, és közben egy kicsit elfelejtsd a világot körülötte.

A bemutatott példányt megnézhetitek a bemutatótermünkben – de figyelem: az az egy nem eladó. :)

Azért ne izguljatok – gondoltunk rátok, van még belőle pár darab, amik csak arra várnak, hogy valaki hazavigye őket.

Büszkék vagyunk arra, hogy a 999 darab modellből jó néhány a ModellGarázsban várja a tulajdonosát. Ez a modell tényleg csak komoly gyűjtőknek vagy igazi Alfa rajongóknak való.